Storyzenekar

Kezdhetném úgy a történetet, hogy három zenész összetalálkozott, és egy ital mellett megbeszélték, hogy létrehoznak egy fantasztikus zenekart... De ez nem így történt. A történet úgy kezdődik, hogy egy munkahelyen volt két jó barát, akik imádták a zenét, és mindig is a legnagyobb álmaik közé tartozott, hogy egyszer színpadon álljanak. Egy év végi munkahelyi rendezvényen ismerték meg az ott játszó jazz zongoristát, és egész este ostromolták dalkéréseikkel. A végén a főnök odalépett és megkérdezte: mi lenne, ha jövő év végére összehoznátok egy csapatot, és együtt játszanátok a céges bulin?

1999 novemberében elkezdődtek a próbák, hogy decemberre két órás műsorral lepjük meg kollégáinkat. A rendezvény magunkhoz mérten nagyszerűen sikerült, még a nem oda tartozó vendégek is jól érezték magukat. Ekkor merült fel a kérdés, hogyan tovább?

​

I. korszak, a kezdetek:

Ez az apró, de számunkra hatalmas siker, megcsillantotta a lehetőséget, hogy elinduljunk egy úton, mely a nagy álom felé visz. Úgy döntöttünk, megpróbáljuk, vesztenivalónk nincs vele, csak nyerhetünk. Megalakult a Storyzenekar: Hernádi Zsolt billentyű – Danyi Attila ének – Kemmer Róbert gitár. A sok próba mellett a szerencse is mellénk szegődött, egy helyi szórakozóhely tulajdonos szerződött velünk, minden pénteken lehetőséget adott fellépésre, tapasztalatszerzésre. Itt kell megemlíteni, hogy nem volt zökkenőmentes az utunk, hiszen a szakmai nehézségek mellett, még az alapvető hangtechnika hiányával is meg kellett küzdenünk. Ekkor jött a segítség a kedves ismerőseinktől, a szakmában komoly múlttal rendelkező Dess-Rt. Zenekartól, akik mind technikailag, mind szakmailag folyamatosan egyengették utunkat. Janik István, Cserhalmi József, és Kercsmár Laja önzetlen segítségével olyan szintre jutottunk, hogy már az első évben 50 (!) fellépésre szerződtünk egy alacsonyabb osztályú szórakozó helyen. Innen már nem volt visszaút, sorban jöttek a felkérések, és 4 évig jó hangulatban szórakoztattuk közönségünket.

​

II. korszak, a „tündöklés”:

Ahogy lenni szokott semmi sem tart örökké, a zenekar tagjainak egy idő után változtak az elképzelései a zenéről, a stílusról. Ekkor történt az első nagyobb változás, 2004-ben a fent említett Dess-RT. két tagjával egyesülve az alábbi felállásban folytattuk: Danyi Attila ének – Cserhalmi József billentyű – Janik István bassgitár – Kemmer Róbert gitár. Ebben a zenekarban remekül ötvöződött a két fiatal lendülete, lelkesedése, a két „öreg” zenész rutinjával, szakmaiságával. Két évig játszottunk ebben a felállásban, mely Attilának, és nekem komoly szakmai előrelépést jelentett. Ekkor éreztük úgy, hogy a három férfi énekkel már nem tudunk előrébb lépni, színvonalas, és sokrétű előadáshoz egy női hangra van szükségünk. 2006-ban megtaláltuk Szilviát, aki kifinomult hangjával, rutinjával pillanatok alatt beilleszkedett a zenekarba. Danyi Attila helyére érkező énekesnővel a zenekar rengeteg új dallal, új inspirációval, és lendülettel folytatta szereplését. 2006 – 2010 között nem a fellépéseket, hanem a szabad napokat számoltuk, mert abból volt a kevesebb! 2009 decemberében úgy döntöttünk, hogy teljesen élőben zenélünk tovább, felkértük a fiatal, és tehetséges környei dobost, Balaskó Csabát, csatlakozzon zenekarunkhoz.

​

III korszak, a „hanyatlás”:

„Minden elmúlik, a bánat, s az öröm…” Nálunk sajnos az öröm volt az mely csorbát szenvedett: 2010 év végén billentyűsünk Cserhalmi Józsi bejelentette, hogy fájó szívvel, de elhagyja a zenekart, a magyarországi válságos gazdasági helyzet miatt Németországban vállalt munkát… Hatalmas űrt hagyott maga után, hiszen ő hangszerelte a zenekar dalait, és ő volt a férfi szólóének is. A problémát helyettesítő zenészekkel próbáltuk megoldani, mert igazi utánpótlást nem találtunk. Így telt el egy év, melyben sok rendezvényt el se vállaltunk, hiszen sokszor nem is volt kivel zenélni menni. 2011 őszén dobosunk bejelentette, hogy többi zenekarban vállalt kötelezettsége miatt, csak a kiemeltebb rendezvényekre tud velünk jönni. A végső csapás az volt, hogy 2011 telén drága Szilviánk is bejelentette, belefáradt, ez már nem az a zenekar, és befejezi pályafutását. Ketten maradtunk Janik Pistivel…

​

IV. korszak, a jelenkor, avagy a stabilizálódás:

Az előző részt akár úgy is befejezhettem volna, hogy zenekar már nincs, de a sok szép emlékről, az elmúlt 12 évről még az unokáinknak is mesélni fogunk. A sors kegyes volt hozzánk, vagy úgyis mondhatnánk, hogy nagyon akartuk a folytatást, mert ez a történet így nem érhet véget. Úgy gondoltuk, hogy a legjobb megoldás, ha régi billentyűsünk, és egyben barátunk Hernádi Zsolt lesz újra a zongoristánk. Ő igent mondott, kilépett az akkori zenekarából, és 2012 elejétől játszik újra velünk. Az énekesnői poszt továbbra is betöltetlen volt. Felváltva kértük meg Szilvit, és Attilát, hogy jöjjenek helyettesíteni, mert nem tudjuk lejátszani a bulit énekes nélkül. A legszomorúbb az volt, hogy a „helyettesíteni” szó sem állja meg a helyét, hiszen nem volt kit helyettesíteni… Egy év alatt 6 jelöltet hallgattunk meg, de nem találtuk azt a hangot, amit kerestünk. Aztán lassan minden a helyére került: 2013-tól Nagy Gaby, majd Jakab Szilvi volt az állandó énekesünk. 2014-ben visszajött Balaskó Csabi dobolni. 2016-ban érkezett Anna, és nem akarjuk elkiabálni, de úgy érezzük, megtaláltuk azt az embert, azt a hangot, akit, amit kerestünk!

 

Így újra létrejött az az öttagú, élő zenét játszó zenekar, akikkel ismét jó hangulatú bulikon szórakoztatjuk a nagyérdeműt!

 

 Kemmer Róbert